Ma olyan dolog történt velem, ami még soha. Otthon felejtettem a tökvédőmet, szebb nevén szuszpenzoromat. Hiába, mindig is sejtettem, hogy rossz ötlet ha reggel pakolom össze az edző cuccomat. Olyan érzés volt töki nélkül edzeni, mintha valaki meztelenül menne el megnézni egy színházi darabot. Szerencsére nem volt zacsi-pacsi, az edzőpartnerem (Zsócimóci:) nagyon vigyázott, nem tett anyává. Nem véletlenül emlegeti mindig az edző: gyerekek, ésszel. Nem egyszer használatos edzőpartnereitek vannak :)

Az edző (alias Szabó Balázs, Balu) már nagy rutinnal rendelkezik, így neki nem mindig kell ennyi védőfelszerelés. Néha direkt azért nem veszi fel a tökit, mert így életszerűbb. Mi azért itt még nem tartunk :)

A tegnapi edzést most elég lazára fogtuk a srácokkal. Az aktualis kifogás: mindenkinek fáj a torka, rosszul aludt, és különben is rohadt meleg van. Ennek azért haszna is volt, a kesztyűzésnél most inkább a technikázásra mentünk rá, mintsem hogy laposra verjük egymást. Ezt majd a következő edzésre hagyjuk:), vagy az edzőtáborra amit nem tudok még pontosan hogy mikor lesz.

Történt még egy baki, az egyik srácnak szétszakadt a nadrágja. Eleinte hatalmas csend, én azt hittem, hogy egy galamb repült ki a teremből, aztán hatalmas röhögés, amíg Balu ránk nem szólt. Hát, hiába. Ez még mindíg kevésbé ciki, mintha tánc közben szakad ki az ember nadrágja:) Látjátok, nállunk sosincs unalmas edzés :)